Egészség,  Életmódváltás,  Jóga, meditáció,  Önérvényesítés, sikerszokások

Dimenzióugrás a jógaszőnyegen, avagy egy pocakos pacák hősies küzdelme önmagával

Pontosan ma egy hónapja határoztam el, hogy radikálisan megváltoztatom az életvitelem (az előzményekről itt olvashatsz). Komoly okom volt erre. Azt éreztem, hogy az életemben megrekedtek az energiák. Nem haladtam szakmailag, nem érkeztek a bevételek, szorongattak a kötelességek, kifogytam az ötletekből, úrrá lettek rajtam a félelmeim, gyengült az önbecsülésem, egyre romlott a közérzetem. Tudtam, hogy a változáshoz kristálytiszta tudatra, kirobbanóan magas energiaszintre, teremtő optimizmusra van szükségem, méghozzá azonnal.

Az ókor spirituális berendezkedésű társadalmaitól éppenséggel rengeteg idevonatkozó útmutatás maradt ránk, én pedig szeretek ezekre az instrukciókra hagyatkozni, mivel az ősi tudatfejlesztő technikák segítségével már sokféle magánéleti slamasztikából sikerült kirángatnom magam. Sokszor elgondolkodtam már tudatos őseink önsanyargatónak tűnő megoldásain. Hajnali ébredés, napindító jóga… Mi bajuk volt ezeknek? Nem bírtak aludni? Miféle őrület vezethetett rá bárkit, hogy így élje az életét?

…ámde mi van akkor, ha mint sok más dologban, ebben is nekik volt igazuk, és ezen szokások követésével egy olyan erőforráshoz juthat az ember, ami bőségesen kompenzálja a kényelmetlenségeket? Vesztenivalóm nem volt, hát tettem egy fogadalmat:

Hetente hat alkalommal felkelek korán, azonnal a szőnyegre állok, ezután beszedek minden turbó-bogyót, megiszok mindenféle wellness lötyit, amit csak kedvesem belémdiktál, figyelek az optimális folyadékbevitelre, és megtapasztalom, mit tesz mindez a munkakedvemmel, a közérzetemmel, az inspiráltságommal, a testemmel és úgy általában az életemmel.

Nem mondom, hogy testem és állóképességem pozitív változásai nem adtak hozzá jelentősen az önbecsülésemhez (lásd a képet a lap tetején), és lehet, hogy már önmagában ezekért a változásokért is megérte életmódot váltani, azonban mint kiderült a testi átalakulás csupán egy kellemes mellékhatása volt valami sokkal átütőbb, transzformatívabb változásnak, ami dimenzióugrásként hatott az életemre.

No, de kezdjük az elején. Merthogy nem volt ez kérem, sétagalopp. Az első hajnali ébresztőt egyszerűen nem bírtam meghallani, és párom nyüsztölésére is csak alig bírtam kivakarni magam az ágyból. Az ébredés szürreálisan fájdalmas élmény volt, alig akartam elhinni, hogy valóban velem történik. Ezelőtt jó, ha 10 körül ki tudtam keveredni az ágyból, és szerettem éjjel 2-3-ig kukorékolni. A védikus hagyományok szerint azonban ennél rosszabbat nem is tehettem volna. Az ősi életrend útmutatásai szerint napkeltétől indul az ún. szatvikus időszak, amely az újjászületés energetikáját tükröző tiszta, magas rezgésű napszakasz. Ebben az időszakban termelődik például jópár olyan hormonunk, amely a szervezet revitalizáló, boldogságérzetet keltő, fiatalító, szellemi frissességet biztosító folyamatait katalizálja. Persze csak akkor, ha ébren vagyunk ilyenkor. Az ún. aranypercek is a hajnali órákra esnek, amelyekben az inspiráció, az ihlet, és az egymillió dolláros ötletek megfogannak. Nos, én ezt az időszakot éveken keresztül egyszerűen átaludtam. A szatva után kezdődik a radzsasz időszak (kb. 11-19h), amelyben az aktív cselekvéshez szükséges energiák rezgik át a világot. Az összes étkezésnek, szellemi és fizikai aktivitásnak ebben a szakaszban kellene lezajlania. Az este a tamasz időszaka, amely az elmúlás, a pihenés, a regenerálódás, feldolgozás időszaka. Egy elkötelezett jógi ese 10-kor már jóízúen szundikál.

Mindez azt jelenti, hogy ha az ősök receptjét akartam követni, úgy biológiai vekkeremet 3-4 órával kellett visszaállítanom. Ez számomra felért egy alapos jetlag-gel, és kellett majdnem egy hét ahhoz, hogy belső órámban átálljon az ébresztő funkció. Egyszerűbben szólva, szenvedtem, mint a kutya! 

A jógáról ne is beszéljünk! Az első hét felért egy rémálommal. Nem akarom alábecsülni a hölgyek áldozatát, de amit az első pár alkalommal a testemben éreztem gyanítom, hogy csak kevéssel múlta alul a szülési fájdalmakat. Szegény párom kénytelen volt elviselni, ahogy végigordítottam, szentségeltem, nyőgtem, sóhajtoztam a reggeleket, vagy egy-két előrehajolás után kishíján spontán elájultam. Erről a hétről éppen ezért nehéz csodákat regélnem. Fájdalom, szenvedés, szűnni nem akaró izomláz, ellenállás, düh. Ezek az érzések jellemezték nekifutásomat, de nem adtam fel. Az esküm kötelezett. 

A legnagyobb kihívást mégsem maga a gyakorlás jelentette, hanem az önlegyőzés, amivel minden reggel rávettem magam, hogy álljak rá a szőnyegre, és lássak neki a gyakorlatoknak. Az egóm menekülni próbált, mint egy sarokba szorított állat, csípőből tüzelve a legváltozatosabb kifogásokat. Balszerencséjére annyira elegem volt már magamból, hogy csak dacból is odaálltam, és elfogadható mértékű időhúzás után végül minden reggel nekiláttam kíméletlenül kicsontozni magam. Később rájöttem, hogy ha nem akarok minden alkalommal huzavonába keveredni önmagammal, úgy rögtön ébredés után egy pohár víz elfogyasztása, és egy gyors WC-zés után azonnal bele kell csapjak az önmunkába, mielőtt az elme teljesen éberré válik, és elkezdi a hisztit. Akinek ebben sikerül rutint szereznie, annak az életben sem lesz többé problémája a halogatásból eredő hatékonyság csökkenéssel.

A jógát is, mint minden más ősi hagyományt szakrális szertartásként kezelem. Gyertyát gyújtok, füstölővel tisztítom a teret, és imába foglalom az aznapi szankalpámat (fókusz téma), ami többnyire a legsürgetőbb kihívásaim megoldására irányul. A jóga is áldozathozatali szertartás, amelyben az elérni kívánt cél érdekében saját erőfeszítéseimet, önmagam legyőzését ajánlom fel. 

A második héttől bekövetkezett az áttörés, és elindultak a csodák. A hezitálás, a gyakorlással kapcsolatos ellenérzéseim megszűntek. Észrevettem, hogy az első két sorozat napüdvözlet során az összpontosítástól, az ütemes légzéstől, a mozdulatok folyamatosságától perceken belül egyfajta transzállapotba kerülök, amiben az időérzékelés teljesen átalakul. Egy órányi gyakorlást emiatt kb. 20 perc hosszúságúnak érzékelek. A jógastílusok közül pont azért választottam az astanga műfajt, mert kötött ászana-sorral dolgozik, melyet memorizálva nem viszi el többé a fókuszom az oktatóra való figyelés, ráadásul így bármikor tudom otthon, önállóan is végezni. A mozdulatok egymásra épülve felkészítik a testet a rákövetkező gyakorlatokra. Az ászanasor koreográfiájának a gyakorlás előrehaladtával egyre jobban meg lehet érezni a logikáját, “táncrendjét”, melyet az ütemes, mély légzés fűz fel egyetlen tökéletesen áramló mozdulatfüzérre. A gyakorlatok végzéséhez teljes jelenlét szükségeltetik, ugyanis elég egyetlen testrész rossz tartása ahhoz, hogy a kreatív diszkomfort átváltson eszelős fájdalomba, vagy rosszabb esetben sérülésbe. A jelenlét viszont elég érdekes dolgokat hoz ki az emberből: eltűnnek a félelmek, az aggodalmak, az indulatok, melyek folyamatosan merítik energiakészleteinket, és helyettük beúszik az egyensúly, a belső béke, a semlegesség, és valami leírhatatlanul magabiztos belső erő, ami a test folyamatos megfeszítése mellett a részegséghez nagyban hasonlító transzállapotot eredményez. Talán nehéz elképzelni, de ebben az állapotban eltűnik a határ a fájdalom és gyönyör között, és helyükbe lassanként beúszik az eufória.

A gyakorlás mindig 5-10 perces relaxációval, meditációval végződik, ami ilyenkor elképesztően könnyűvé válik. A gyakorlatok során ugyanis olyan sokszor töröm meg belső ellenállásomat, hogy a szeánsz végére az egóm gyakorlatilag kétvállra kerül, és nem akadályozza többé gondolatokkal a transzcendens információk áramlását. Ilyenkor nyílik meg a harmadik szem, az intuíció forrása, és ekkor üt be csak úgy igazán az ihlet, az inspiráció, az áramló kreativitás. A kihívásaimra csokorszám érkeznek a bravúros megoldások, a válaszok, és sokszor olyan ötletek, amelyekre sikeres vállalkozásokat lehet alapítani.

Habár az elején arra tippeltem, hogy aki korán kel, valójában egész nap álmos marad, így el sem tudtam képzelni, hogyan lenne képes segíteni új életrendem álmatag energetikámon. Nos, mint kiderült meglehetősen mellélőttem a tippemmel. A hajnali jóga ugyanis csodafegyvernek bizonyult! Az ébredő világ legerősebb kozmikus energiafürdőjében belefeszítem magam az élet áramoltatásához szükséges legfontosabb minőségek mozdulatkombinációiba. Kitisztul, feltöltődik az energetikám, amitől egy egész napra kiható áramlásba kerülök, és táncolva végzek el akár háromnapi munkát is. 

Aki életmódszerűen kezdi el gyakorolni a jógát, annak egy idő után elkezd kifinomulni az érzékelése, összpontosítás közben egyre több apróságot vesz észre. Többek között azt, hogy a régiek a különböző mozdulatkombinációkba meghatározott életminőségek energetikai mintázatát rejtették. Van póz az alázatra, a kitartásra, a győzedelmességre, az önlegyőzésre, a hitre, az egyensúlyra, a fókuszáltságra, a szenvedélyre, az állhatatosságra, a rugalmasságra, az erőre, az uralomra, a céltudatosságra, a nemiségre, az érzelmi nyitottságra, a kommunikációra, a bátorságra, az önbizalomra, a fegyelemre, a kreativitásra, az akaraterőre, és még sorolhatnám.

A jógában éppen ezért mindent megtudsz az aktuális állapotodról: Hol vagy erős, miben vagy gyenge, hol borult fel benned az egyensúly. Mire végzel a gyakorlatokkal, tudni fogod, mire kell legjobban figyelned a nap során. Így kerülhet az életed feletti irányítás (jelentős része) a kezedbe.

Hogy biokémiai oldalról is megfelelő támogatást kapjon az új életmódváltás projektem, megkértem a páromat, hogy állítson össze számomra egy olyan táplálékkiegészítő kombót, amivel bírni fogom a gyűrődést. Régóta a Forever termékek mellett köteleződtünk el, mert a márka már hosszútávú tapasztalatok sorával bizonyította számunkra egészségügyi kihívásaink leküzdésében való rendkívüli hatékonyságát, és mivel Reni vállalkozásában is kulcsszerepet játszik, így a beszerzés sem ütközik nehézségbe. Kezdésnek Reni berendelt számomra egy Vital 5 csomagot, ami a következőket tartalmazta:

  • 4 liter 99%-os aloe ital, amelyet napi 2 decijével kortyolgattam. Perui dzsungeltúrám során a természetes aloe már jól bevált társammá vált a keményebb gyűrődésekhez
  • L-arginint, a Nobel díjas molekulát tartalmazó italporcsomag, amely a vérkeringést, és az oxigénellátást segíti, kombinálva kötőszövet regeneráló, öregedésgátló hatásával
  • halolajkapszulát, amely a szív és érrendszert, valamint a férfiasságot támogatja 
  • probiotikum kapszulákat az emésztő és immunrendszer védelmére
  • 55 féle vitamint és ásványi anyagot tartalmazó multivitamin komplex 

Mindezt kiegészítettem a kedvenc vaníliás fehérje italporommal, természetes rostporral a megfelelő emésztésért, ginkó kivonat tablettákkal a magas szellemi teljesítőképességért, és végül perui maca-bogyó kivonattal, ami túl azon, hogy természetes erősítő, állóképesség- és hangulat javító szer, a libidómra is elképesztő hatással van. 🤠

Felsorolom hát, milyen változásokat hozott ebben az egy hónapos “challenge-ben” a jóga, a táplálékkiegészítők és az életemből korábban hiányzó rendszeresség:

  • meditációim során kompletten “lecsatornáztam” hivatásom új csapásvonalát
  • 5 nap alatt mindenféle előzetes tapasztalat nélkül felépítettem az új irányt támogató honlapomat (épp azon olvasgatsz)
  • utóbbit teljes mértékben feltöltöttem tartalommal és jópár új cikket írtam hozzá
  • a honlap mellett létrehoztam egy új Facebook oldalt és egy zárt csoportot, hogy könnyen megtaláljanak azok, akik együtt rezegnek azokkal az értékekkel, amelyeket képviselek
  • jóga után halogatás, időhúzás nélkül inspiráltan állok neki azonnal a munkámnak, amit teljes kapacitással vagyok képes akár este 8-ig végezni
  • az alvásproblémáim megszűntek, nincs már szükségem filmekre, hogy álomba ringassam magam.
  • a közérzetem kitűnő, a hangulatom pedig teljességgel átcsapott a napfényes oldalra, aminek köszönhetően váratlanul kitárultak előttem a lehetőségek kapui, és mindennapossá váltak a csodaszerű pozitív események
  • a hivatásomban ismét fellendült a forgalom, új üzleti lehetőségek találtak rám
  • a szellemi teljesítőképességem az egekbe szökött. Egész nap ömlenek belőlem a sziporkázó gondolatok, így rá kellett szoknom a jegyzetelésre, mert ennyi ötletet képtelenség fejben tartani
  • a kreativitásom ezzel párhuzamosan elkezdett szárnyalni. Új tevékenységem logóját megálmodtam egy meditációban, és akrill festmény formájában terveztem meg. Kb. egy hónapra előre összeírtam azon a témák a listáját, amelyekről írni szeretnék
  • elképesztően megnőtt a kombinációs képességem. Helyzeteket, eseményeket, embereket, megoldásokat, tevékenységeket olyan összefüggésekben vagyok képes meglátni, amelyek garanciái a sikernek, pedig korábban képtelen lettem volna korrelációban látni azokat
  • a testemre nem ismerek rá. Komolyan… Dudorok nőttek ott, ahol nem voltak, és eltűntek onnan, ahol pedig voltak. Az ízületeim rugalmassá váltak, még a hétköznapi mozdulatokba is teljesen máshogy rendeződnek a tagjaim. Mindenem sokkal ruganyosabb, lazább és fájdalommentesebb, amit 46 évesen, gerincsérvvel a hátam mögött nagy szó kimondani.
  • Az állóképességem kb. megháromszorozódott. Ennek bizonyítása képpen a minap 35 fokban futva nyírtam le a füvet, amit korábban órákon át tartó enervált vánszorgással tettem. (Megnyugtatlak, nem bolondultam meg, csak elfogyott a gépből a nafta, és biztos akartam benne lenni, hogy befejezem a nyírást.)
  • A párom imád, és felnéz rám az elkötelezetségemért, az új avatáromért pedig kimondhatatlan extrákkal jutalmaz (jeeeehaaaa! 🤠)

“Practice, and all is coming” – Gyakorolj, és minden megérkezik! – mondta az astanga jóga atyja. Ez a felirat lóg kedvesem házioltára felett. Csak nemrég értettem meg, mit is jelent ez. És ez még csak a kezdet…

Volner Miklós – emberész

Folytatás egy hónap múlva! Ne maradj le! Amennyiben szeretnél hasonló témákban tovább művelődni, időben értesülni előadásaimról, eseményeimről, programjaimról, iratkozz fel hírlevelemre, és/vagy kapcsolódj Facebook zárt csoportomhoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük