Egy tudatosság mentor tanácsai az eljövendő nehéz időkre

Rezsinövekedés, háborús vészhelyzet, energiaválság, lezárás, aszály, klímaválság, járvány, megszorító intézkedések, megszűnő munkahelyek, élelmiszer drágulás, KATA-stop, fa és építőanyag hiány, természeti katasztrófák, alkatrész és alapanyag kiesés, bankcsődök, világméretű gazdasági összeomlás…

Mindezekből úgy tűnhet közelít a világvége.

Az emberek többsége szorong, pánikol, kapkod, és egyre rosszabb, elkeseredettebb döntéseket hoz megszokott, kényelmes világa fenntartása, visszaállítása érdekében, amivel jobbára létminősége további romlását idézi csak elő.

Pedig, ha visszanézünk az emberiség történelmén, a fenti jelenségek egyáltalán nem új keletűek, sőt: egy-két évtizedenként periodikusan ismétlődnek, és utólagosan kielemezve az eseményeket, minden alkalommal belátható, hogy ezeket a válságokat mi magunk, emberek idéztük elő elavult gondolkodásunkkal, nézeteinkkel, működésképtelen rendszereinkkel, önös döntéseinkkel, fenntarthatatlan szokásainkkal, pazarló, lusta, önző, nemtörődöm életvitelünkkel.

Habár ezek az időszakok kétségtelenül kellemetlen mellékhatásokkal és szenvedéssel jártak, utólagosan minden esetben bizonyítható, hogy minden ilyen korszakváltás egészséges megújulást, ésszerűbb technológiákat, hatékonyabb energiafelhasználást, szellemi felfrissülést, előremutatóbb értékrendeket hoztak fajunk életébe.

Egy gyermek születése is meglehetősen fájdalmas és stresszes élmény egy anya életében, pedig életének egyik legcsodásabb korszakát készíti elő.

A kaotikus átmeneti időszakokban az emberiség viselkedése szintén ismétlődő módon határozottan ugyanazt a mintázatot követi:

Az emberiség legnagyobb tömege a változás szelétől megbokrosodva pánikoló birkanyájként, egymáson taposva iparkodott hátrafelé menekülni, és minden erejével igyekezett ellenállni a változásoknak, hogy fenntarthassák jól megszokott komfortzónájuk kényelmét, miközben egymásra mutogattak és észre sem vették, hogy minden tettükkel és döntésükkel csak hozzájárultak, hogy a nyáj vakon zuhanjon a hanyatló létminőség és a kétségbeesés szakadékába.

Egy szűk, tudatos réteg azonban minden esetben felfogta, hogy a változás szükségszerű és elkerülhetetlen, így megőrizve lelki egyensúlyát igyekezett együtt sodródni az árral, éberen figyelve a változás által kinyíló fantasztikus lehetőségekre.

Ezek az emberek ügyesen kifigyelték a változás során természetes módon fellépő tömeges igényeket, hiányokat, problémákat és ezeket megoldva, kiszolgálva ők váltak eme korszakok úttörőivé és nyerteseivé.

Ha egy hatalmas árhullám közeleg, menekülésre nemigen van lehetőség. Helyette két dologból választhatunk: hagyjuk, hogy maguk alá temessenek a hullámok, és egymáson taposva, fuldokolva kapálózunk a felszínen maradásért, vagy az eddig jól bevált úszkálás helyett gyorsan megtanulunk szörfözni, és élvezzük az ár elemi erejét, ahogy őrületes sebességgel tol bennünket előre a végtelen lehetőségek tengerén.

A birkák patadübörgése már el is érte a hétköznapjainkat. Az első szolgáltatók, üzletek már el is kezdték kiküldeni az áremelési tájékoztatóikat, amivel, ha belegondolunk máris hozzájárultak a helyzet romlásához.

Nap, mint nap egyre többen hárítják át másokra a változás terheit, egyre nehezebbé téve az emberek boldogulását.

Nézzük, mi ennek a valódi üzenete:

• Habár tudom, hogy változó időket élünk, én mégsem szándékozom újragondolni az életem, nem akarok előremutató változtatásokat bevezetni, a megszokott kényelmes (pazarló) életemen sem kívánok változtatni, úgyhogy lécci fizesd meg te az árát, hogy én ugyanúgy élhessek, mint eddig.

Logikus, hogy ez a szemlélet egyenesen, láncreakció szerűen rántja magával az egész emberiséget a hanyatlás és ellehetetlenedés szakadékába.

Közben persze az ilyen gondolkodású ember csak széttárja a kezét, tehetetlenül mutogatva a kialakult helyzetre, amelynek ők természetesen pusztán áldozataik, és ebből fakadóan teljesen cselekvésképtelenek.

Pedig közben csak annyit kellene felfogni, hogy ezt a helyzetet nem mások hozták létre, hanem mi magunk a kényelemre és a biztonság megteremtésére irányuló lusta, érdektelen, nemtörődöm, kényelmes, kifelé élő, pökhendi életmódunkkal, így a megoldás felelőssége is mindannyiunkat egyaránt terhel.

Egy-egy szolgáltató, vagy üzlet igenis sokat tehet a helyzet megváltoztatására áremelés és felelősségáthárítás helyett. Tessék hazamenni, és körülnézni a saját házunk táján:

• Tényleg létszükséglet, hogy egyedül éljek egy 300nm-es kifűthetetlen házban, csak azért, hogy megmutassam: vagyok valaki?
• Tényleg minden egyes háztartási, vagy kerti művelethez szükségem van egy energiazabáló gépre? Nem lehet, hogy a kezemmel is el tudnám végezni ezek egy részét?
• Nem tudnék, esetleg megújuló energiával csökkenteni az energiaköltségeimen?
• Ahhoz, hogy a városban eljussak egymagam a 15km-re lévő munkahelyemre, tényleg szükségem van egy 7 személyes üzemanyagfaló luxusjárműre?
• Biztos, hogy állandóan tömve kell, hogy legyen a hűtőm, aminek hetente a 70%-át (statisztikai adat) a szemétbe borítom?
• Tényleg muszáj negyedévente valami egzotikus úton pózolnom a szelfiken a társadalmi státuszom megerősítéséhez? Biztos, hogy itthon ésszerűbb árakon nem találnék hasonló élményeket nyújtó kikapcsolódásokat?
• Beledöglenék, ha csak hetente kétszer ennék drága húsételeket?
• Nem tudnék néha harmad áron magamnak főzni a borsos árú éttermezés helyett?
• Tuti, hogy nem tudnék egy olyan sokkal alacsonyabb költségvetésű, fenntarthatóbb életvitelt folytatni, ami nem vesz el az életem élvezeti értékéből és emiatt nemhogy emelnem nem kellene az áraimon, de esetleg még csökkenthetnék is rajtuk, hogy segítsek másokon és válsághelyzet megfékezésében?
• Mi lenne, ha áremelés helyett inkább átgondolnám, hogy a szolgáltatásaim egy részét leegyszerűsítsem, gazdaságosabbá tegyem, hogy azonos árakon a felhasználóim mégiscsak hozzáférhessenek a szükséges alapszolgáltatásaimhoz és ehhez nekem se kelljen akkora energiát befektetnem?
• Mi lenne, ha kicsit beleásnám magam a beszerzési folyamataimba és megtalálnám azokat a forrásokat, amelyeknél az alapanyagaim nem mennek át 15 kereskedő láncolatán, akik mindegyike nyerészkedik egy kicsit ugyanazon a terméken, aminek felhasználói árából a gyártója csupán töredékében részesedik?
• De ha mindenáron emelni szeretnék, mi lenne ha esetleg valami plusz értéket is tennék a termékemhez, vagy szolgáltatásomhoz, hogy a partnereimnek, vásárlóimnak ne keserítsem meg a szája ízét olyannyira?
• A megoldásokat még hosszan sorolhatnám, de a végső kérdés a leglényegesebb: Egy olyan világban, amiben az anyagi vágyaink kielégítésével lassan elpusztítjuk a bolygót, biztos az, hogy én vagyok az egyetlen, akinek nem szükséges kissé összehúznom az igényeimet legalább addig, amíg megszületnek azok a megoldások, amikkel fenntarthatóbban elégíthetem ki a kényelmi és luxusigényimet?

A másik megoldás, ami még a fentieknél is ésszerűbb az elkövetkezendő időkben, ha ahelyett, hogy ugyanazokat a szekeret (szolgáltatásokat, termékeket, hivatásokat) tovább tolnánk a szakadék felé, amelyekkel ezt a helyzetet létrehoztuk, inkább kilépnénk a megszokások komfortzónájából és (igen, akár még 50-60-70 évesen is) kinyitnánk a szemünket és fülünket a változással kinyíló lehetőségekre és olyan hivatásokban, vállalkozásokban kezdenénk a világgal együtt újra az életünket, amelyek az újat, a fenntarthatót, a közös jót szolgálják?

Rezsiemelkedés várható? Nem árat emelni kell, hanem olyan megoldásokon alapuló vállalkozásokat létrehozni, amelyek segítenek a lakosságnak az energiafelhasználás optimalizálásában, a takarékosságban, a hőszigetelésben, a saját energiatermelésben, a vízfelhasználás csökkentésében.

Szoronganak, félnek, pánikolnak, bizonytalankodnak az emberek? Akkor ne az aktákat tologassuk tovább egy elavult állami intézményben, hanem képezzük ki magunkat lelki segítőkké, terapeutákká, tanácsadókká, mert a jövőben erre lesz igény, azt garantálom!

Drága a zöldség, gyümölcs? Hozz létre egy képzési metódust, amivel visszaadod az embereknek az önellátás képességét azokra az időkre, ha már a TESCO-fa gyümölcseit nem lesznek képesek megfizetni. Hozz létre közvetlen elosztó hálózatot a kistermelők és a fogyasztók között, kizárva ezzel a nagybani nyerészkedőket és a bevásárlóközpontokat, hogy a termelők végre megkapják a fennmaradáshoz szükséges korrekt bevételeket, az emberek pedig az olcsóbb minőségi élelmiszert. Legyen ebből jobb létszínvonalad!

A mostani idők szinte kiáltanak az emberi tudatosság és összefogás paradigmaváltásáért! Pontosan ebbe az irányba terelnek bennünket ezek a folyamatok. Minden nehéz időszak tulajdonképpen egy gyümölcsprés, amiből csak az értékes nektár fog végül kicsepegni.

Valójában az egész elmúlt évtized erre szólított fel mindenkit: Tanulj meg szörfözni, vagy elnyel az ár!

Mi magunk is pontosan azért dolgoztuk ki Az Élet Mestere önkiteljesítő mentorprogramot, hogy a tudatosságukban fejlődni vágyó embereknek átadhassuk azt a tudást, életrendet és gyakorlatot, amelynek segítségével a nehéz időkben is képessé válnak megőrizni az egyensúlyt és végre megtalálhatják azt az elhivatást, ami boldoggá teszi őket, és amivel hasznos, értékes ajándékaivá válhatnak a világnak, miközben minőségugrást hajthatnak végre a létszínvonalukban egy olyanfajta szemléletváltással, amely nem az anyagias fogyasztói társadalom, hanem az örök emberi értékekre alapozva hozza el számukra az örömteli élet áldásait.

A program már 2 éve nagy sikerrel működik. Értékesítők, ingatlanfejlesztők, könyvelők, nagyvállalati alkalmazottak, sportolók, felsővezetők, művészek, vállalkozók emelték a segítségével magas szintre az életminőségüket, találtak befogadó, inspiráló közösségre, oldották meg egészségügyi és magánéleti kihívásaikat. Hatalmas barátságok, közös üzletek, kézműves, művészi, rekreációs és segítői vállalkozások, értékes emberi kapcsolatok születtek vallásukban, társadalmi helyzetben, származásukban, gondolkodásukban, hivatásukban teljesen különböző emberek között, akik ezáltal megmutatták a világnak, hogy még zavaros időkben is létezik fejlődés, haladás, összefogás, változási lehetőség, ha hajlandóak vagyunk elhagyni a komfortzónánkat és ezáltal változni, növekedni.

A fentiekben felsoroltak tükrében mi magunk is egy sokkal fenntarthatóbb, visszafogottabb igényszintű életmódot alakítottunk ki, egyre jobban igyekszünk ráállni az önellátásra és folyamatos kölcsönös segítségnyújtásban élni a közösségünkkel.

Mi magunk is górcső alá vettük például a programunkat, amire egyre növekvő igény támadt azok között az emberek között, akik rájöttek: ezekben az időkben aki nem képes a változásra, azt csak a hanyatlás várja, akármilyen sokra is vitte az emberiség anyagias bálványkorszakában.

Azt akartuk, hogy még azok közül is, akik csak most ébredtek fel a változtatás szükségességére sokkal többen sajátíthassák el ezt az esszenciális tudást még így is, mikor már rég nem arról kell dönteni, hogy a megtakarításomat nyaralásra, wellnessre, vagy önismereti képzésre költsem el, hanem arról, hogy az új időkben való érvényesülés képességének megszerzésére, vagy a téli tüzifa egy részére kell nemet mondanom.

Áremelés helyett bizonyos egyszerűsítésekkel sikerült is a 10 hetes képzésből egy olyan verziót kialakítanunk, amellyel ehhez a tudáshoz a csatlakozni kívánók akár 35%-kal kedvezőbb feltételekkel hozzájuthatnak. (Aki ezen felbuzdulva kedvet kapott az élet új hullámain való szörfölés elsajátításához, az a héten még jelentkezhet is szeptember végi turnusunkhoz az alábbi linkre kattintva: https://volnermiklos.hu/az-elet-mestere-mentorprogram/)

Tanítványaink, követőink hozzászoktak már, hogy mi nem csupán megmondó emberek vagyunk, és semmi olyan módszert, tant, eszmét nem tanítunk, vagy reklámozunk, amit mi magunk nem teszteltünk magunkon és nem építettünk volna be az életünkbe, és aminek ne jelent volna meg bizonyíthatóan az életünkre gyakorolt minőségemelő hatása.

Pont ezért igyekszünk ezekben a nehezített időkben is jó példával elöl járni és bizonyítani, hogy a rémült birkanyájjal történő együtt nyargalásnál egy sokkal fényesebb jövő, előremutatóbb megoldások és pazar lehetőségek várnak a tudatos életvitelt folytató, fejlődni vágyó kisebbségre.

Tarts Te is velünk! A jövő a miénk!

Volner Miklós

önismereti és tudatosság mentor