-
Isten veled tunya Hájpacni!
(nyílt levél múltbéli önmagamhoz) Na, kezdjük veled, te kis nyafogó puffancs! Igen veled, kiscsávó! Végre nem tudsz elbújni Anyuci védelmező szoknyája mögé, mert a belső szemem mindent lát és nem maradt zug ahová elrejtőzhetnél. Itt az ideje, hogy elbeszélgessünk végre, hogy szembesítselek gyermekkori döntéseid következményeivel, mert azokat végül én szenvedtem el, míg te önfeledten tömted fejedbe a Bocicsokit! Emlékszel, amikor az erdő széléről beköltöztünk a betondzsungelbe? Milyen örömmel fogadtad a kényelmet, a liftet, a színes tévét! Milyen elragadtatással ünnepelted, ahogy nyíltak a bevásárlóközpontok, a plázák, és elárasztott bennünket a “jólét”! Előtte hajnal hasadtától alkonyatig minden perced a szabadban töltötted, fára másztál, bunkert építettél, kirándultál, expedíciókat indítottál a sziklafalak meghódítására, siklót-gőtét…
-
Dimenzióugrás a jógaszőnyegen, avagy egy pocakos pacák hősies küzdelme önmagával
Pontosan ma egy hónapja határoztam el, hogy radikálisan megváltoztatom az életvitelem (az előzményekről itt olvashatsz). Komoly okom volt erre. Azt éreztem, hogy az életemben megrekedtek az energiák. Nem haladtam szakmailag, nem érkeztek a bevételek, szorongattak a kötelességek, kifogytam az ötletekből, úrrá lettek rajtam a félelmeim, gyengült az önbecsülésem, egyre romlott a közérzetem. Tudtam, hogy a változáshoz kristálytiszta tudatra, kirobbanóan magas energiaszintre, teremtő optimizmusra van szükségem, méghozzá azonnal. Az ókor spirituális berendezkedésű társadalmaitól éppenséggel rengeteg idevonatkozó útmutatás maradt ránk, én pedig szeretek ezekre az instrukciókra hagyatkozni, mivel az ősi tudatfejlesztő technikák segítségével már sokféle magánéleti slamasztikából sikerült kirángatnom magam. Sokszor elgondolkodtam már tudatos őseink önsanyargatónak tűnő megoldásain. Hajnali ébredés, napindító jóga……
-
Parázsonjárás a Pilisben
2018 tavaszán visszautaztunk a gyermekkorunkba, ahol Buddhásat, indiánost, sámánost játszottunk, tábortüzet raktunk, zenéltünk, énekeltünk, táncoltunk, szerettünk és őszintén öleltünk. Remélem, a szívünk dobbanásai messzire elhallatszottak!
-
Az állóvíztől az áramlásáig (1. rész)
Mindannyian jártunk már a tehetetlenség ingoványában. Te is, én is. Ragadós, bénító, álomkóros latyak, ami megfoszt a tettrekészségtől, a zseniális ötletektől, az élet dinamikus áramlásától. Fogságában egyre kisebbnek, tehetetlenebbnek érzed magad. A félelmek démonai legyőzhetetlen akadályoknak láttatják a kihívásaidat. Egyre szűkülni kezd a tudatod és már kezded újra elhinni, hogy szenvedésedért a világ, és a körülmények a felelősek, pedig valójában csak te engedted el a volánt. A világ körülötted azt sugallja, hogy nálad mindenki jobb, ügyesebb, sikeresebb, szerencsésebb, boldogabb. Áldozatnak érzed magad, és menekülni kezdesz a realitástól: filmek álomvilágába, csodavárásba, kényszercselekvésekbe, halogatásba, miközben egyre gyengülsz, puhulsz és lassan, észrevétlenül bezárul körülötted a világ. Késő éjjel fekszel, mert a félelmeid nem…
-
Büszkeség és balítélet, avagy egy férfi utazásai a jógaszőnyegen
Első stáció: Az járjon jógára, akinek hat anyja van! Van egyfajta kényszerítő hatás abban, ha az ember fia összejön egy jógaoktató csajszival. Mégiscsak én vagyok a nagy, erős alfa, így egy kis laza hajladozás, törökülésben ómozgatás nekem aztán meg sem kottyanhat, nemde? Imponálni muszály, uccu neki! Az első órák valósága azonban felért egy nyilvános kasztrálással. Az alábbi tapasztalások azonnal letörölték fitymáló vigyorom a képemről: egyenes háttal, nyújtott lábbal ülni fizikai lehetetlenség. Ha megpróbálod tutira felborulsz. Az csak hagyján, hogy az összes előrehajlós gyakorlatnál útban van a hasam, és vagy képtelenség tőle megcsinálni az ászanákat, vagy csak szimplán nem kapok levegőt, de az tény, hogy a fordított gyakorlatoknál önmagam és mindenki…
-
“Biztonságos, megtartó közegben feszegethettem saját határaimat és olyan erőt fedezhettem fel magamban, amiről nem is tudtam, hogy létezik bennem”
“Mikivel és párjával Renivel egy előadáson ismerkedtem meg. Már az első percektől fogva nagyon szimpatikus volt a közeg, amibe érkeztem. Pontosan nem is tudtam beazonosítani, mi hívott az ősi Sámánokról szóló előadásra, de éreztem, hogy ott a helyem. Jól tettem, hogy hallgattam a a megérzéseinre, mert olyannyira magával ragadott a téma és Miki, Reni személye, hogy nem volt kérdés, jelentkezem-e a csoportos tűzönjárással egybekötött elvonulásukra. Ezen az elvonuláson aztán tovább nőtt a bizalmam Mikiék felé. Biztonságos, megtartó közegben feszegethettem saját határaimat és olyan erőt fedezhettem fel magamban, amiről nem is tudtam, hogy létezik bennem. Kapuk nyíltak meg bennem a csoportvezetők segítségével, ami által elkezdhettem beleállni az erőmbe, a magamba vetett hitembe! Ha…